-->

2016. január 1., péntek

Nyah, ezt az évet is túléltük!

Здорово!

Igen, tudom, régen volt már új fejezet, de ezt a bejegyzést sem arra szánom. Ugyanis már megszokhattátok, hogy drága jó barátnőm, Vicky T. mindig meglep engem valamivel, és én csak értetlenül verem fejemet a falba, hogy hogyan érdemeltem ki ezt a sok kedvességet. Komolyan, engem nem erre terveztek, de mindig örülök neki, mert valaki gondol rám.
Nagyon meglepődtem, hogy Vicky elküldte nekem a díjat, ugyanis semmikor sem számítottam ilyen nagyszabású meglepire, ráadásul pont az év végén (apropó, B. Ú. É. K. minden Kedves Olvasómnak!), ami miatt a díj is megemelkedett az ünnepek fényében.

Kezdjük is az elejéről!
Nos, mint már fent említettem, a díjat az elképesztő és nagyon tehetséges Vicky T.-től kaptam, aki a The Purple Killer (Five Nights at Freddy's Purple Guy Fanfiction) büszke írója, akinek mindenért nagyon hálás vagyok, s nem pusztán a díjakért.


Teendők:

1. Köszönd meg a díjat annak, akitől kaptad, és linkeld be a blogját!
2. Válaszolj öt kérdésre, ami a díjhoz jár!
3. Olvasd el az első öt fejezetet, illetve az utolsó fejezetet annak a blogján, akitől a díjat kaptad!
4. Mondj véleményt a blogról!
5. Írd le, kiknek ajánlod a blogot!
6. Küldd tovább a díjat 5 embernek, de figyelj arra, hogy egy blogger/bloggerina csak egyszer kaphatja meg!


Válasz öt kérdésre, ami a díjhoz jár:

Miről szólt az első írásod/történeted/novellád, és mikor írtad?
- Az első komolyabb történetemet 5. osztályban írtam, ez szeretette meg velem az írás művészetét.
A fogalmazás (nevezzük így) házinak indult, amit a magyartanárnőm adott fel. A lányoknak egy macskáról és egy lóról, a fiúknak pedig egy zebráról és egy (döglött?) tehénről kellett írnijuk. Én persze Kincsemet és hű társát, Csalogányt formáztam meg, mivel akkoriban még nagy lóbolond voltam. A történetre "A ló és a macska" címet aggattam, de mivel ez kikötött volt, nem értem el sokat vele...
Másnap mindenkinek fel kellett olvasni a fogalmazását, én is megtettem a magamét. A közepén a tanárnőm majdnem elájult a "lírai finomsággal" szavak hallattán, és elkezdett ott nekem papolni, hogy hogyan tudok én ilyen történetet, szavakat kitalálni, mert neki, felnőtt létére se jutott ilyen az eszébe. Engem meg büszkeség töltött el, és vörösebb voltam még Rákúrnál is. Tudom, hogy nem én vagyok a legjobb, soha nem is voltam és nem is leszek az, de ez azért mégis jólesett a dicséret.
Azóta mindig tetszik neki, amit írok. Egy fél hónappal ezelőtt megtudta, hogy blogolok, és azóta nyomon követi a "művemet", Árgus tekintettel.

Milyen érzések töltöttek el, amikor megírtad és közzétetted az első fejezetet/bejegyzést a blogodon?
- Őszintén szólva semmilyen, csak reméltem, hogy ezzel jót teszek, és nem borítom fel a világ egyensúlyát.

Ki írta az első kommentet a blogodhoz, és mi volt az? Mire gondoltál, amikor elolvastad?
- Ezen a blogon az első megjegyzést Vicky T. tette közzé, 2015. 10. 29.-én, 15:39-kor, a "Díj 1#" bejegyzéshez. A komment az alább volt:

"Drága Chestia! (Nem unod még ezt a drágát? Én már eléggé) <3
Köszönöm, hogy ilyen hamar kitöltötted a díjat, sokat jelent! :)
Ne köszönd, amit csinálsz, tényleg fenomenális, kár, hogy nagyon kevesen olvasnak, mert tényleg megéri. ;)
A fogalmazásomra feltett kérdésemre a válasz viszont eléggé meglepett, ugyanis nem gondoltam volna, hogy valaki valaha is ilyen véleményen lesz! :O Köszönöm, ha tényleg így gondolod! :3 <3
Őszinte szeretettel, és pirítósokkal,
Vicky T." - igazán megható megjegyzés, kezdésnek tökéletes.

Mi ihlette a történetedet? Honnan jött a blogod alapötlete?
- Nem sokkal a blog nyitása előtt hallottam meg először a Katyusát, ez adta a mérföldkövet az életemben: beleszerettem Oroszországba, az oroszokba, a nyelvbe... na meg a tankokba. Ráadásul a következő blogomnak is ezt akartam alapjául venni, és úgy látom, hogy sikerült is.
Mindig elkezdtem, de sosem végeztem Mark Twain egyik könyvével, a Koldus és királyfival. Rögtön megfogott az alapötlet, és ezt kevertem Oroszországgal.
A történetet megfűszereztem még Amerikával és Németországgal, a megfejtés pedig ez a blog lett!

Mit jelent számodra az írás?
- Számomra az írás a szabadságot, a nyugalmat, és a függetlenséget jelenti. Ha valami bánt vagy boldog vagyok, esetleg csak unatkozok, én a billentyűzet mögé rejtőzök, nem úgy, mint mások, hogy sírnak éjjel-nappal. Ez az időszak megújulás volt számomra, hogy végre rátaláltam arra, ami leginkább engem jellemez és foglalkoztat.


Vélemény Vicky T. blogjáról:

A blogjára akkor találtam rá, amikor az enyém még meg se volt. Ígyhát amikor elkészültem vele, izgatottan kértem tőle egy cserét.
Vicky amellett, hogy gyönyörűen fogalmaz, bőséges szókinccsel rendelkezik, de az olvasóival is törődik, és vicces. Élvezet olvasni minden mondatát, egy szavába se tudnék belekötni. Engem leginkább ez fogott meg.
Igazából én sosem szerettem a Five Nights at Freddy's-t (és valószínűleg nem is fogom), mindig paráztam a horroroktól, de ez a történet teljesen visszaadja azt, ami az ijesztegetés mögött bújt el: a bosszút. Ha nem is szereted ezt a játékot (akkor kezet foghatunk), akkor is mindenképp nézz be, és hidd el, nem fogod megbánni! Ez nem az a tipikus horror (de vannak benne kiköpött FNaF-os részek), és a szóvilága elképesztő, minden korosztálynak ajánlom (eddig! :3)!


Az öt hat kiválasztottam:

†Nana Daeris† - †Nana Daeris†
Lily Clark és Dolores Faria - Happened
Hanne Nielsen - Il Capitano
Szimy - Masquerade
RockH - StoryTime
Andi Szabó - K I S S or D E A T H?